"Azért vigyázz ezekkel a fiúkkal! - ... - A férfiak minden tönkretesznek!"
Szaszkó Gabriella 2016-ban robbant be a köztudatba a Maradj velem c. könyvével, ahol a Pennington-testvérek életét mutatja be a fiatalabb fiú szemszögéből, akiknek a gyermekkorukban átélt borzalmak elég komoly nyomot hagytak az életükben.
Az írónő 1987-ben született (Kunszentmártonban, ahol anyukám is. :) ), jelenleg Birmingham-ben lakik, és élete nagy részét (vagy talán az egészet is) írással tölti. Kreatív írással, blogolással, szerkesztéssel és fordítással is foglalkozik. Meg kell hogy mondjam, nekem ezek egyértelműen az álom-munka kategóriába tartoznak. De meg kell hagynom ezt másoknak, mivel amikor a kreativitást osztották, azt hiszem, én másik sorban álltam.
Szaszkó Gabriella viszont valószínűleg helyettem is ott volt, mivel rendkívül tehetséges írónő annak ellenére, hogy még csak két könyv megírása van a háta mögött.
Fogalmam sincs, hogy hogyan került az első könyve a kezembe. (Ki ajánlotta? Miért vettem a kezembe?) Mindenesetre 2017 júniusában, a Könyvhéten én is megvettem, pedig azt sem tudtam, hogy mire számíthatok, hiszen új szokásom szerint, nem olvastam el akkor sem, hogy miről szól a könyv. (A barátom jegyezte meg először, és teljes mértékben igaza van, hogy gyakorlatilag az első 100 oldal történése kiderül, ha elolvassuk egy könyv hátuljára írt tartalmát.)
Egyszerűen megláttam, és tudtam, hogy nekem ez kell. (Valószínűleg így szereztem a további 2000 darab könyvem (szó szerint annyi... sőt még egy kicsit több is), ami a magánkönyvtáramat bővíti. Talán ezekkel a megérzésekkel vigyázni kellene, és akkor nem nőnénk ki a lakásunkat egy év alatt. (Már lassan azon kell gondolkoznunk, hogy a wc-be hogyan lehetne még könyvespolcot építeni, mivel máshova már nem férnek el.))
A borító az, ami szerintem elsőként megfogja az embert. Csodaszép borítója van, szerintem mind magyar, mind a külföldi viszonyban kiemelkedő, és ehhez jön a Maxim Kiadó minőségi kiadása is. (Rugalmas, strapabíró a borító, így nem sérül meg az olvasás során, ami nálam egy nagy plusz pont, hiszen eléggé ki tudok akadni, amikor csak ránézek egy könyvre és már törik, hajlik, gyűrődik...)
A cím számomra lényegtelen egy könyv kiválasztása szempontjából. Ha nem túl elvont, akkor tőlem aztán bármi lehet, nem befolyásol a könyv vásárlása során. Itt mégis megfogott, leginkább a második kötet után, mivel valóban sokat elárul a könyvről a címe. Ritka számomra az ilyen sokat mondó cím. Úgy érzem, hogy ez a két szó (mindkét kötet esetében) leírja az egész könyv fő mondanivalóját.
(Huh, az ember bele sem kezd az értékelésbe, és máris ennyit írt....)
Nagy kedvenc lett az első kötet, aminek mindenféle elvárás nélkül kezdtem neki. Egyértelmű volt, hogy amint megjelenik a második rész, a gyűjteményem egy kiemelt helyén fog várakozni rá, hogy elolvassam. (Pedig újabban nagyon nehéz velem, hiszen sorra olvasom a könyveket, és egyik sem nyerte el a tetszésemet.)
Nem is kellett sokat várni rá, gyorsan sort kerítettem a Beszélj hozzám olvasására, hiszen a kedvenc műfajomban született meg a történet, és a munkás hétköznapokba bele kell csempésznem egy kis élvezetet ahhoz, hogy túléljem azokat. :)
(Az igazat megvallja ezt a kötetet a sárvári Spirit Hotelben kezdtem el olvasni, amit nagyon nagyon ajánlok. A medence parton szuperül lehet olvasni. :) És komolyan mondom, hogy nem fizettek azért, hogy ezt leírjam. :D)
Kedvenc lett. Mind az első, mind a második kötet. Csendben azért hozzátenném, hogy a második rész sokat köszönhet az elsőnek, hiszen külön, számomra nem állná meg a helyét, ahogy az "elsőszülött testvére".
Nem tudom, hogy szokás-e kedvenc könyvről negatívumot írni, de nekem kikívánkozik.
- Magyar írónőnek miért kell Amerikában játszódó könyvet írni?
- Korábban már észrevettem, hogy minden gáz, ami magyar. Magyar film, magyar zene, magyar könyv. De már egy könyvön belül is: sokkal jobb egy történet, ha New Yorkban játszódik és nem Budapesten... Sokkal helyesebb a pasi, ha Chris-nek hívják és nem Krisztiánnak...
Én őszintén nem hiszem... Habár, ha mégis ez a jellemző, ha mégis így írnak meg egy könyvet, akkor a többségnek valószínűleg ez kell, amit nagyon sajnálok. Én ugyanúgy szerettem volna ezt a könyvet, ha itthon játszódik, magyar szereplőkkel, magyar szokásokkal.
- Hozzáadott valamit a történethez, hogy most Amy szemszögéből is megismerhettük a történetet?
- Nem tudom... Őszintén nem tudom megmondani, hogy számomra többet adott-e. De, ha már feltettem magamnak a kérdést, azt kell, hogy mondjam, hogy én egy kicsit többet vártam. Az első kötetbe sokkal jobban bele tudtam élni magam, sokkal többet adott, mint ez.
- Szükség volt-e 418 oldalon keresztül húzni a történetet?
- Nem. Egy idő után sablonossá vált a történet. Számomra olyan volt, mintha ugyanazok az események ismétlődnének fejezetről fejezetre. Meglepő módon a jelenben játszódó történések voltak azok, amiket izgatottan vártam, és talán nagyobb meglepetést is okoztak.
Úgy tűnhet, hogy én utáltam ezt a könyvet, hiszen ki írna egy szuper regényről ennyi negatívumot. De megmondom őszintén, hogy sokkal könnyebb észrevenni a hibát, mint kiemelni a pozitívumokat. És bármelyik kedvencemről össze tudnék írni néhány bekezdést arról, hogy mi nem tetszett. Mondom én ezt úgy, hogy két mondatot alig tudok összehozni, nemhogy egy regényt.
Őszintén mondom, hogy nagy kedvencem a könyv. Imádom a drámai eseményeket. Sokan mondták már, hogy vidámabb könyveket kellene olvasnom, de engem ezek foglalkoztatnak, "szórakoztatnak". Valamilyen módon erőt is adnak, hiszen látom, hogy mennyi mindent át lehet vészelni, (ha csak kitalált történetekről van is szó).
Nagyon látványosan, életszerűen voltak ábrázolva az események. Ami egyik részről negatívum, a másik oldalon pozitívum, hiszen számomra valóssá tette az eseményeket, hogy egy-egy dolog többször is ismétlődött, hiszen a mindennapjaink során sem történik velünk annyi újdonság, ami egy-egy ifjúsági regényben mostanában.
Egyre ritkábban találok olyan könyvet, ahol olyan szemléletesen ábrázolják a szereplőket, a helyszíneket és az eseményeket, hogy szinte úgy érzem, ott vagyok én is. Olvasás közben kikapcsolt az agyam, nem láttam, nem hallottam, csak az eseményekre koncentráltam. Nagyon nehéz lekötni a figyelmemet, de ennek a könyvnek sikerült. (Pedig, bármennyire is szomorú, nálam fantasztikum számba megy, ha 15 percig nem nyúlok a telefonomhoz.)
Volt köztetek olyan, aki egymás után olvasta rögtön a két kötetet? Összehasonlítottátok az eseményeket, amik mindkét fél szemszögéből leírásra kerültek?
Sajnos, nekem egy év volt a két kötet olvasása között, így már nem emlékeztem minden részletre, de kíváncsi lennék, hogy az ilyen típusú összefüggésekre is oda tudott-e figyelni az írónő. (Ha igen, további elismerésem neki. :) )
Alig várom, hogy megjelenjen a harmadik kötet. Folyamatosan azon gondolkozom, hogy miről fog szólni. Esetleg egy harmadik szemszögből ismerjük meg a történetet? (Őszintén mondom, hogy remélem nem. Én ennél valami kreatívabbra számítok.)
Remélem, hogy néhányatoknak, akik még nem olvasták a Pennington-testvérek sorozatát, hamarosan a kezetekbe veszitek a köteteket, és olyan lelkesedéssel olvassátok majd, mint én. :) Komolyan mondom, hogy rám nagyobb hatással volt, mind pl. Colleen Hoover könyvei, aki hasonló stílusban alkot, mint Szaszkó Gabriella eddig megjelent kötetei.
Jaj, mennyi mindenről nem írtam még ezzel a könyvvel kapcsolatban. Pedig mennyi a mondandóm van még. De, ha őszinte szeretnék lenni magammal, szerintem sokan el sem jutnak már ezekig a sorokig, így ideje abbahagynom, és egy későbbi posztban visszatérni a könyvhöz, hiszen ez egy olyan történet, ami sokáig megmarad az ember emlékezetében, és pörög rajta, ha kell, ha nem. :)
Fiúk, lányok olvassátok el a sorozatot, és ígérem, nem fogjátok megbánni. Szaszkó Gabriella felvette a versenyt a külföldi és a magyar írókkal, így remélem, hogy hamarosan külföldi kiadók is lecsapnak majd rá, és mások is láthatják, hogy milyen szuper emberek születtek itt Magyarországon. :)
Hiszek abban, hogy az olvasás örökre menő dolog marad! :)
| Író: Szaszkó Gabriella |  |
| Cím: Beszélj hozzám | |
| Kiadó: Maxim Kiadó | |
| Oldalszám: 418 oldal | |
| Megrendelhető: ide kattintva |
