„Szeretem a számokban kifejezhető tényeket, de mi nem vagyunk számok, hanem élő emberi lények, és mindnyájunknak megvan a magunk története.” 

Tudjátok mi a különbség egy Könyvmolyképző Kiadó által kiadott könyv, és e között a könyv között? Még az előbbinek az olvasását harmincan csillagozzák, ezt kb. öten a moly.hu oldalán. Egyszerűen nem menő ilyen típusú történeteket olvasni. Vagy nem jut el annyi mindenkihez? Az emberek egy csoportja eldönti, hogy mi az, ami valamiért kitüntetett figyelmet érdemel, és a többi könyv fölött átsiklik az olvasó közönség nagy részre.

Sajnos, úgy érzem, hogy ez a történet is erre a sorsra jutott. Pedig annyira kitűnik a többi közül: igaz történet, van mondanivalója, és sokak szemét fel is nyithatná, ha megismerné a lány történetén keresztül a menekülni kényszerült emberek helyzetét.

Nujeen Mustafa élete első 15 évét Szíriában töltötte, ahonnan a háború kitörését követően menekülni kényszerült a testvéreivel együtt. Szüleit hátrahagyva 4168 km-t tett meg, hogy eljuthasson Németországba, ahol békében, a normális fiatalok hétköznapjait élheti. Ráadásul mindezt kerekesszékkel tette meg, ami külön figyelemreméltó.

Társszerzője, Christina Lamb, aki hasonló témában már segített megírni az Én vagyok Malala című könyvet. Mindhárom magyarul megjelent könyve kapcsolatban áll a Közel-Keleten történt borzalmakkal, így nagy tapasztalattal a háta mögött segíthette Nujeen történetének megírását.

A könyv rendkívül jól felépített, hiszen belátást nyerhetünk a Szíriában történt borzalmak történelmi hátteréről, a családokra mért hatásán keresztül, Nujeen személyes tapasztalataira is. Nem a tipikus in medias res típusú történetet kapjuk, ahol csak kapkodjuk a fejünket, hanem egy olyan történetet, ahol az európai ember is átérezheti egy muszlim család helyzetét egy ilyen nehéz időszakban.

Az ember átértékeli a problémáit, amikor elolvassa ezt a könyvet. Nem kaptam meg új telefont, amit múlthéten kinéztem magamnak? Szakított velem a srác, akivel már egy éve együtt voltam? Nem engem választottak a munkára, amire annyira vágytam? Ez mind semmiség. Ez mind egy pillanatnyi állapotot jelöl, de ez nem probléma.

Menekültek? Migránsok? Számomra nem tetsző szavak. Hogy őszinte legyek, én is menekülnék, ha az életem veszélyben lenne, és Ti is talán mind ezt tennétek. Mégis annyira szélsőséges véleménnyel vagyunk róluk. Talán ezért, mert nem ismerjük őket, az álláspontjukat és azt, hogy miért is kellett menekülniük.

Egyértelműnek vesszük, hogy minden nap pihe puha ágyban ébredhetünk, megvesszük a reggelinket, megkávézunk, és bujkálás, félelem nélkül élhetjük nyugodt kis életünket. Nem vagyunk mindezekért hálásak, természetesnek vesszük ezeket a dolgokat, pedig ha kicsit távolabb születünk, mindez teljesen másképpen alakul.

Számomra az írásmód egy kicsit tárgyilagos. Sokszor nem jön át az a hangulat, amit éreznem kellene az olvasás során. Érzelemmentes attól függetlenül, hogy borzalmas dolgokat ad át az olvasónak. A puszta tények ismeretén kívül nekem fontosak lennének az érzelmek, érzések megismertetése. De mint egy robot, úgy tudatja velünk Nujeen a megélt borzalmakat. Talán csak így tudta ezeket elviselni? Amint erre gondoltam, rögtön pozitívabban láttam ezt az írásmódot.

A könyv mindent tartalmaz, ami engem érdekel: dráma, igaz történet, muszlim kultúra. Annyi más világ, amibe betekintést nyerhetünk.

Nujeen története nem a végkifejlet miatt lesz érdekes, izgalmas, hiszen tudatában vagyunk annak, hogy mi lesz a lány sorsa. Az az érdekes benne, ahogy megvalósították azt, amire legtöbben nem lennénk képesek. Az, ahogy elmondja azt a valóságot, amit a médiából mi nem láthattunk, és ennek az érzelmi vonatkozásait. Az, hogy kétségbeesetten próbálja elmondani, hogy milyen a muszlimok helyzete jelenleg mind a Közel-Keleten, mind Európában.

Sokunknak meg kellene ismernie a lány történetét ahhoz, hogy reálisan lássuk a valóságot. 

Hiszek abban, hogy az olvasás örökre menő dolog marad! :)

Könyv adatai:

Író: Nujeen Mustafa - Christina Lamb
Cím: Nujeen
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 350 oldal
Megrendelhető: ide kattintva

Köszönöm a kötetet a www.konyves.blog.hu csapatának.