Azaz könyvekről csak őszintén

Könyvek feketén, fehéren

Könyvek feketén, fehéren

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök

azaz egy könyvcsepp nélkül nem úszod meg

2018. szeptember 04. - Adrienn_blog


Ismeritek azt az érzést, amikor 10-20, vagy akár 50 olvasatlan könyv is sorakozik a polcodon, de Ti megláttok még egy kötetet, aminél késztetést éreztek, hogy a kosaratokban landoljon?
Én minden alkalommal ezt érzem, amikor könyvesbolt közelében járok. Annyi meg annyi olvasatlan kötet sorakozik a könyvespolcon, de mindig úgy érzem, hogy még egy darab már csak belefér. (Menthetetlen vagyok.)   
Mindig megfogadom, hogy na most aztán elég, nem veszek többet, amíg el nem fogy, ami most van, de aztán jönnek a gonosz kiadók, és megjelentetik a jobbnál jobb könyveket, amiknek nem tudok ellenállni.

Na, ez történt Hajdú-Antal Zsuzsanna Léggömbök című könyvével is. Hónapok óta szemezgettem vele, feltettem a kívánságlistámra, de erős voltam, ellenálltam a késztetésnek. Aztán eljött a Könyvhét, és nem bírtam tovább. 
Kis alakú kötet, nem olyan vastag, elég drága, de hazajött velem. :)

Nem tudom, hogy mi fogott meg a könyvvel kapcsolatban. Talán a csodaszép borító. Pedig korábban mennyire lázadtam, ha valaki azt mondta, hogy a borító is befolyásol. Most már belátom, hogy teljes mértékben igaz a dolog. :)
Imádom a lila színt. A kedvenc színem. Mondjuk ruhában, falszínben nem tudom elképzelni, de könyvborítón, szerintem, a legszebb a világon. :)

A könyvnek nagy elvárásokkal indultam neki, pedig hosszú évek tapasztalatai alapján tudnom kellene, hogy ez bizony tilos. 
Az elején nem voltam túlzottan elégedett a könyvvel. Számomra olyan volt, mintha álmodnék: rövid esemény - snitt - másik rövid esemény - snitt. 
Mire beleéltem volna magam egy rész történéseibe, már valami teljesen másról volt szó. Nekem kicsit a modern irodalmi stílust tükrözte, amit annyira nem kedvelek. Kicsit elvont, kicsit fura.
Aztán szépen lassan, a történet előrehaladtával megszoktam ezt a nem hétköznapi stílust, és megszerettem a karaktereket és a történetet. 

A könyv tartalmát végigolvasva az ember egy 12-13 éves tininek íródott könyvet képzel el, ahol a legnagyobb problémát az első szerelem megélése okozza. 
Aztán, ha elolvassuk a könyvet, rájövünk, hogy ennél mennyivel többről van szó. Sőt... számomra olyan váratlan fordulatokat hozott a könyv, ami teljesen letaglózott.

Ritkán sírok könyvön, de ennél ejtettem egy-két könnycseppet. Nálam ez iszonyú nagy piros pont. Kevesen tudják ezt elérni nálam, pedig sok hasonló drámai történetet olvastam már. Legutóbb talán John Green Csillagainkban a hiba című könyvénél éreztem ugyanezt. Kissé elvont írásmód, és néhány könnycsepp.  

De miről is szól a könyv?
Dorka egy nem mindennapi fiatal, nem mindennapi szülőkkel. Kissé antiszociális, kissé szurkálódó, mégis felkelti az osztály legjobb kosarasának a figyelmét. Matyi és Dorka szerelme derült égből villámcsapásként ér mindenkit, de valami mégis beárnyékolja a kapcsolatukat. Vajon milyen titokról van szó? Hogyan élik meg ezt a csapást a fiatalok? 
Elöljáróban annyit mondhatok, hogy több izgalmat is tartogat a könyv, mint amire az olvasó számíthat. 



Nem hétköznapi a történet, ami már-már fantasztikum számba megy. Manapság már mindenki kiadhat könyveket, és mindenki késztetést érez, hogy ugyanazt a történetet írja le, csak egy kicsit másképpen. 
A barátom ezt teljesen jól megfogalmazta: Minden könyv ugyanarról szól. Van egy hátrányos helyzetű fiú/lány, aki megismer egy szintén hátrányos helyzetű (ellentétes nemű) szereplőt, akik együtt próbálnak meg kilábalni a kilátástalan helyzetből, majd a végén egymásba szeretnek. Ha megnézzük, a legtöbb ifjúsági könyvnek tényleg ez az alapja. Én mondjuk szeretem ezeket, de már nem okoznak túl nagy meglepetést. 

Jelen esetben viszont tudott újat adni az írónő mind történetben, mind stílusban egyaránt. Nem tudnék minden nap ilyen típusú könyvet olvasni, de szeretem, amikor valami újdonságot kapok. 
Így biztos vagyok benne, hogy be fogom szerzeni a következő kötetet is. 

Összességében azt hiszem, elégedett vagyok, mivel hetekkel a történet elolvasása után is emlékszem az eseményekre és a hatásukra.
Mikor is éreztem is utoljára ilyet? Nem tudom megmondani....
Köszönöm Neked, Hajdú-Antal Zsuzsanna! <3


Hiszem, hogy az olvasás örökre menő dolog marad! :) 

Könyv adatai:

Író: Hajdú-Antal Zsuzsanna   covers_412730.jpg
Cím: Léggömbök
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió                       
Oldalszám: 270 oldal
Megrendelhető: ide kattintva

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvekfeketenfeheren.blog.hu/api/trackback/id/tr5114184935

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása